Egy 150-éves magyar ezüst műtárgy miért nem antik?

Egy 150-éves magyar ezüst műtárgy miért nem antik, és akkor egy 100-éves fotel miért az? Régóta húzódó vita ez. A gyűjtők, akik a területet nagyon jól ismerik, ők pontosan tudják, hogy a Kárpát-medencei ötvösművesség keresett, gyűjtők által nagyra becsült darabjai, az 1867-előtti ötvöscéhekben készült, beazonosítható, sokszor nagynevű ötvösmesterek kezei által készült  remekművek. Ezeket egyszerűen antik ezüstnek nevezi a szakma! Sokan nem is gondolják, hogy ezeknek a szépségeknek a gyűjtői, pontosan úgy ismerik a mesterek trébelését , mint egy festményen a művész ecsetkezelését a képek szerelmesei! Minden darab beazonosítható, a fémjelzés és a mesterjegy kombinációja pontosan megmondja nekünk, hogy melyik évben, melyik városban vagy ötvöscéhben, melyik mester készítette a tárgyat! Ebben sok nyomtatott kiadvány lehet a segítségünkre, mi leginkább Kőszeghy Elemér gyűjteményes kiadványát használjuk ezeknek a  beazonosításához!A szakma legnagyobbjai a teljesség minimális igénye nélkül: a pesti Giergl Alajos, Szentpéteri József vagy a Prandtner család , az óbudai Adler Fülöp, a budai Gretschl József , a besztercebányai  Libay Sámuel, de a nagyszebeni Hann Sebestyén neve is nagyon jól cseng ebben a felsorolásban!

Nagyon jó érzés, számomra a kincstalálással felérő, amikor megtalálok, beazonosítok egy antik ezüst tárgyat! Egy pici elmosódott alig látható fémjelből beazonosítani a kort, a mestert és a készítés pontos idejét óriási pillanat, főleg ha olyan mestert azonosítok, akivel még nem találkoztam, olyan ötvös céhre lelek, akiktől még nem volt tárgyam…

Persze ez a mágikus 1867-es határvonal, amikor megszűnnek az önálló ötvös céhek és állami, a teljes Monarchiára kiterjedő egységes fémjelzést vezetnek be , minden országban más és más időpontra esik.  Oroszországban például értelemszerűen 1918 a határvonal, az USA-ban 1840 és más országokban is valamiféle történelmi, vagy politikai változás, amihez kötődik!