Mivel harmadik generációs Herendi gyűjtői betegségben szenvedek, szüleim és nagyszüleim is Herendi “porcelán múzeumban” éltek, élnek,és mint biztosan tudjátok 35 éve gyűjtöm és 20 éve kereskedek ezekkel a szépségekkel, talán elhiszitek nekem, hogy több szempontból rendkívüli darabok a bemutatott példányok! Belegondolni is vicces, milyen képzavar, illetve szörnyű döntés, hogy Rákosi Mátyás kommunista pártvezér és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke az 1950-es évek elején döntést hoz: Herendi porcelánt a kommunisták asztalára is, főleg az akkori Magyarországra látogató külföldi párt- és kormányvendégek részére! Persze ebben erősen közrejátszik, hogy felesége, Fenya Fjodorovna akkoriban éppen a Herendi-gyárban dolgozott keramikusként – De már a megrendelésnél is gondok adódtak! Kezdjük azzal, hogy a Herendi-porcelángyár nem használt piros festéket, ezért a mintaválasztásnál a piroshoz legközelebb álló „Hédervári vörös” színt kellett használni ezeken az egyébként gyönyörű keleti mintával,az Indiai Virágkosár (Fleur des Indes) dekorral festett darabokon! De ami a legnagyobb fejtörést okozhatta,rá kellett tenni az akkori címert és a vörös csillagokat, aminek azért csak pirosnak kellene lennie, ezért, amire szintén soha nem volt példa a világhírű porcelángyár történetében, úgynevezett matricás megoldást használtak kézi festés helyett…
Pár éve, amikor valaki behozta ezeket a szépségeket a boltba, rögtön felhívtam a nagynevű porcelán manufaktúrát, tudnak-e valamit ezekről a darabokról! Ide-oda kapcsoltak telefonon, míg eljutottam egy idősebb úrhoz, aki a munkatársai szerint a legrégebben dolgozik a porcelángyárban. Kérdeztem a készletről, de még neki sem volt tudomása róla. Elmondta, arra emlékszik, hogy Rákosiék egy Csepel teherautónyi porcelánnal kigurultak a gyárból, de az a Rákosi villa és a politikus családja személyes használatába került, és nem ezzel a dekorral volt festve…
